Tárd ki a kapukat ne zárkoz magadba....

Ma nem volt semmi különös dolog itthon ütem gondolkodtam..... rájöttem hogy nem tudok híni az emberek szavának nem értem őket már annyian mondtak hogy szeretnek .... és hogy kellek nekik és végén az lett hogy semmi csak fájdalom .... emiatt már mindennél jobban félek az érzésektől vagy bármitől is mi ezekkel kapcsolatos... és néha olyan dolgokat teszek amivel azt bántom meg akit nem kéne mindazért mert félek..... és nem tudok hini senkinek és ezt annyira bánom.... hogy mindig megbántok valakit hogy nem tudom mi a helyes mi a jó ... mit kéne tenni és mit nem hogy inkább hallgatok és nem mondok semmit pedig annyi minden mondanivalóm lenne annyi de annyi ..... de nem megy csak hallgatok nézek a semmibe és azon gondolkodom hogy nem tudom és mindig ez van sose tudom mit akarok nem merek kockáztatni mert félek hogy pofára esek mint meg annyiszor mikor arra hallgattam amit a szívem mondott..... most is egyik pillanatba üvölteném amit érzek.... másikba a sírba vinném magammal a érzéseimet örök titok ként..... és szépen lassan teljesen magamba zárkózok most elfolyom amit lehet hogy nem kéne most is tudom hogy másnak rengeteg fájdalmat okozok azzal hogy nem bízok semmibe még magamba se ..... nem merek híni és így elveszítem lehet azt is aki egy karnyújtásnyira van .... játszom a vakot amikor más azt akarja hogy tisztán lássak.... valaki felakarná nyitni a szemem és én a sötétbe húzódom mindig a sötétbe ahol nincs semmi..... csak a félelem .....de én nem merek kitörni ebből a sötétségből vagy is kiakarok de félek..... és a mai napom ennek az érzésnek a hatása allat telt el és nem tettem semmit még mindig a sötétben ülök......