2009. augusztus 28., péntek

megint rám tört az alkotási vágy

*Egy törött rozsa száll hever a földön
Egyedül vagyok az utolsó könnycseppet törlöm
Most arcomról, az utolsó mit érted ejtek
Nincs annyi könnyem hogy a rozsa új éltre keljen
Pedig ez a rozsa volt minden szép nekem
Ki tette az életemben a múltat és a jelent
Majd hallok a távolból egy gonosz kacajt
Megszűnik minden mi eddig mélyen felkavart
Te már más lettél az idővel változtál
Szélben viharban ázva vártalak de te csak ártottál
Most csak ezt a kacajt kapom
Bár mennyire fáj ami fontos volt mind itt hagyom
Szépen lassan csöndben elmegyek
Bár minden egyes kis lépés megsebez
Ki mondom most neked ég veled........


Na ez sült ki belőle nem valami művészi de nekem ez most jól eset :) :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése